“Kétféle lustaság van:
vízszintes és függőleges!
Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta;
a tervekben;
abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit...
Lustán építi fel élete munkáját,
mindent az időbe épít,
a nagy messzeségbe...
Aztán van a másik, a függőleges lustaság,
mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták,
mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt,
amit abban a pillanatban lehetne!
Nem nyújtjuk ki kezünket valami után,
amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül,
s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni,..
Nem megyünk a telefonhoz,
nem írjuk meg azt a levelet,
vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot,
rögtön,
akkor, abban a pillanatban...
Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb!
Ilyen elmulasztott,
lustán elhanyagolt pillanatokon
múlik az élet!”
(Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm megjegyzésed!