“Egy anya elvitte egy bölcshöz a kisfiát...
Így könyörgött:
– Kérlek bölcs, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot!
A bölcs egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat!
A meglepett asszony megköszönte a dolgot
és azt mondta, így is fog tenni...
Két héttel később az asszony visszatért a fiával...
A bölcs a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
- Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza?
Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt...
A bölcs azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot!”
Így könyörgött:
– Kérlek bölcs, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen cukrot!
A bölcs egy pillanatra megállt, aztán azt mondta:
– Két hét múlva hozd vissza a fiadat!
A meglepett asszony megköszönte a dolgot
és azt mondta, így is fog tenni...
Két héttel később az asszony visszatért a fiával...
A bölcs a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
- Ne egyél cukrot!
Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő:
– Miért mondtad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza?
Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt...
A bölcs azt válaszolta:
– Két héttel ezelőtt még én is ettem cukrot!”
Testesítsd meg azt, amit tanítasz,
és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz!
és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz!
(Dan Millman – A békés harcos útja)
Mostanában többször megnyitottam a blogodat, s mindig tettszenek a gondolatok, melyekkel foglalkozol. Nem tudom mit csinálsz, hol képzed magadat, csak sok sikert tudok hozzá kivánni a továbbiakban is. Gratulálok a blogodhoz!
VálaszTörlésErzsike
Nagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlésA profilom megírásával még adós vagyok, igyekezni fogok! Köszönöm a biztató szavakat,sokat segítenek azon az úton,amelyen elindultam...
Bobo