Egy építkezésen, amikor megszólalt a jelződuda,
a mukások egy kupacba letelepedtek, hogy megebédeljenek.
Sam minden alkalommal kinyitotta az ételhordóját és panaszkodni kezdett:
- Hogy a ménkű verje meg!
Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér!
Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam minden nap siránkozott a szendvicse miatt...
Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás.
Végül az egyik társa így szólt:
- Az ég szerelmére, Sam!
Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
- Milyen asszonynak? – felelte Sam.
– Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet!”
Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket ebben az életben!
(Dan Millman – A békés harcos útja)
Ez milyen sokunkra igaz!
VálaszTörlés