“Ilyen a nagy ember:
nem nyög a bajban;
nem panaszkodik a végzetéről;
tudja, honnan jött, és hová tart,
méltányos Istennel-emberrel-természettel szemben,
lelkét nem háborgatják a kellemetlenségek,
nem zúgolódik rozoga teste miatt!
A romlott lélek legárulóbb jele a hullámzás,
a szüntelen hánykódás
az erények tettése és a bűnök imádata között,
míg a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad,
vagyis állandó.
Ez az egyetlen igazi nagyság:
Figyelmünket magára vonja,
mi pedig jól látjuk,
ahogy fényével bevilágítja a sötétséget.”
(Seneca)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm megjegyzésed!