“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz!
Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat!
Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen?
A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád,
mindig csak a jelen!
Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt...
A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod...
Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni?
– Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad...
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta?
Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod;
sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi;
ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik...
Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen!
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed...
Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd!
Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett
- ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold?
Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz,
nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik...
A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni!
Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod:
az út a te utad, a természet mérte rád
– neked csak járnod kell rajta!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm megjegyzésed!