Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk!
Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek...
Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is…
Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről,
addig vagy
a) ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy
b) ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban.
Ilyen az élet!
Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen!
Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg!
Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával!
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket!
És akkor még van képünk azt mondani:
“Miért pont én…?”
(Andrew Matthews: Hallgass a szívedre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm megjegyzésed!