Oldalak

2011. december 31., szombat

Változtass a stratégiádon...




Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, 
lábánál kalap, táblával,a következő szöveggel:
Vak vagyok. Kérem, segítsenek!
Arra ment egy újságíró, és látta, a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. 
Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül,
hogy megkérdezte volna, 

elvette a táblát,  és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vakemberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. 

A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, 
hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit?!

Az újságíró így válaszolt:
Semmi olyat, ami nem lenne igaz. 
Csak soraidnak kicsit más formát adtam...
Mosollyal az arcán távozott.
A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:
Tavasz van, és én nem láthatom..."

VÁLTOZTASS a stratégiádon, ha valami nem sikerül, 
és meglátod, minden JOBBRA FORDUL!

2011. december 30., péntek

Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus,döccenő nélküli...



                           


“Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus,döccenő nélküli...
Anyám azt mondta:
Egyet tanulj meg: 
Hétfőn-hétfő, kedden-kedd!
Egyik sem ikertestvér. 
Hogy mit hoz a kedd,azt ne kezdd el siratni
félelmedben hétfőn!
Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn!
Hátha nem hozza be...
Az egyik nap ilyen, a másik olyan...
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz:
Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van!
Józanul és fegyelemmel. 
És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel!
Engem erre neveltek.”
(Szabó Magda)

2011. december 29., csütörtök

Legbenső félelmünk...


Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.
Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.
Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább...
Azt kérdezzük magunktól:
Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?
Miért ez a kishitűség?
Isten gyermekei vagyunk.
Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot...
Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat,
nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.
Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét!
Mert Ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.
Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék!
Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat! 
(Marianne Williamson)

                             

2011. december 28., szerda

Amikor az Emberfia eljön dicsőségében...


                                      
„Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, az összes angyalával, akkor leül dicsőséges trónjára. Akkor minden nemzet összegyűlik elé, és ő kettéválasztja őket, ahogyan egy pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobb oldalára, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja.
Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: Gyertek, Atyám áldottai! Örököljétek azt az királyságot, amit Isten a világ kezdete óta elkészített nektek!
Mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. 
Amikor szomjas voltam, inni adtatok. 
Amikor idegen voltam, vendégül láttatok. 
Amikor nem volt ruhám, adtatok nekem. 
Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. 
Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.
Erre így felelnek majd az igaz emberek:
Uram, mikor volt az, amikor éhesnek láttunk téged és megetettünk téged? 
Mikor volt az, hogy szomjasnak láttunk téged, és inni adtunk neked? 
Mikor láttunk téged idegennek, és adtunk neked szállást? 
Mikor láttunk téged ruha nélkül, és adtunk neked ruhát? Mikor láttunk betegnek vagy börtönben, hogy elmehettünk volna hozzád?
Akkor a király így válaszol majd erre:
Igazán mondom nektek: amikor megtettétek a legkisebb testvéreim egyikével, velem tettétek meg.”
(Máté evangéliuma 25:31-40)

2011. december 27., kedd

A vidámság ereje...

                           


“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, 
a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, 
a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. 
Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, 
mi történik körülötted, attól nem lesz jobb semmi, 
ha nem vagy jókedvű.” 



2011. december 26., hétfő

“Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.” (Napoleon Hill)


                                     
1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: “a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen”. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.
2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.
3. Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vele vissza, és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.
4.Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.
5. Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon; jót teszek valakivel és titokban tartom. Megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, ahogy William James mondja, csak az edzés kedvéért.
6. Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.
7. Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeken egy életen át képtelen lennék.
8. Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok csinálni minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.
9. Csak ma szakítok magamnak egy fél órát, és pihenni fogok. Ebben a fél órában néha Istenre fogok gondolni, hogy egy kicsit távlatokban is gondolkodjak.
10. Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek.
   
                                        

2011. december 25., vasárnap

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén...


Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál...

2011. december 24., szombat

A szeretet himnusza


Pál apostol: a szeretet himnusza

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.
(Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.)

2011. december 23., péntek

Győzelem


Győzelem

Mondtad nekem jó sokat,
Művelsz még nagy dolgokat.

De mit gondolsz, melyik napon
Ér véget minden fáradalom,
Hogy nagy dolgokba belevágva,
Lehess a szerencséd kovácsa?

Megint elmúlt egy esztendő,
De neked nem volt elegendő,
Hogy igazából belekezdjél,
És minden gyümölcsöt leszedjél.

Mondd meg, miért vagy így vele!
Peched volt? Á,kutyafüle!

Ezúttal is,mint azelőtt,
Te voltál,aki bakot lőtt.

Elég,ha ránézel kezedre:
Tétlenül hever az öledben!

Nemhogy végre ténykedne,hatna,
És végül is megváltoztatna…

2011. december 22., csütörtök

A mosoly

          
A mosoly nem kerül semmibe,mégis sokat jelent.
Gazdaggá teszi azokat akik kapják,és nem lesznek szegényebbek akik adják.
                             Egy pillanatig tart.
            A rá emlékezés mégis néha örökkévaló.
           Senki sem eléggé gazdag,hogy elszalassza,
    és senki sem olyan rossz,hogy meg nem érdemelné.
                Megkönnyíti életünket,munkánkat.
                   A barátság tanúbizonysága.
A fáradtaknak pihenést nyújt,az elbátortalanodottaknak pedig bátorságot.
           Nem lehet venni,sem kölcsönadni,és ellopni sem.
            Mert olyan aminek nincs értéke,kivéve ha adják.
Ha találkozol olyan emberrel akinek már nincs mosolya-légy nagylelkű és add neki a tiéd!
Mert senki sem szomjazza úgy a mosolyt,mint aki már nem tud másoknak adni...

2011. november 3., csütörtök

A nagy felfedezés...


Az emberiség történelmének talán a legnagyobb felfedezése a következő: a gondolataink jelentik az okokat,a körülmények pedig okozatok. Azaz a gondolataink teremtik meg a valóságunkat. Vagyis a világot nem olyannak látjuk,mint amilyen;hanem amilyenek mi magunk vagyunk.
Bárhová nézünk,magunkat látjuk: a kinti világ tükre mindannak,ami bennünk van.
A Megfelelés Törvényét-amely kimondja,hogy miként bent,úgy kint,azaz ,,külső világunk megfelel a belső világunknak"-nem lehet megsérteni,legalábbis hosszú távon nem. Sohasem szerezhetünk meg és tarthatunk meg tartósan valamit kívül,amelyre nem készültünk fel és nem érdemeltünk ki belül.
Ha bármilyen területen a jelenlegitől eltérő életet akarunk élni,nekünk magunknak is meg kell változnunk. Tanulnunk,fejlődnünk kell,meg kell szereznünk az általunk vágyott élethez szükséges tapasztalatot,bölcsességet és tudást.
Álmainkhoz csak egy út vezet! Egy olyan út,amelynek kanyarulatait nem lehet levágni...

„Állj ki a véleményedért...



„Állj ki a véleményedért, de ne hidd azt, 
hogy az a teljes vagy az egyetlen igazságot tartalmazza.”
Charles A. Dana




2011. november 1., kedd

Jó dolog, ha van pénzünk...


 
„Jó dolog, ha van pénzünk és vannak olyan dolgaink, amelyek ezért megvehetők, 
de az is jó, ha felülvizsgáljuk az ügyeinket és megbizonyosodunk arról, hogy nem szenvedünk azon dolgok hiányában, 
amik nem megvásárolhatók.”
George Horace Lorimer