“Kétféle beszélgetés van!
Az egyik, amikor mondom a magamét...
Amikor önmagamat akarom érvényesíteni...
Szavakkal hatalmat lehet szerezni,
olyan világot, amely csakis rólam szól,
amelyben én vagyok a fontos:
amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok
– színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van!
Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá...
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet,
amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk:
a szeretetlenség világa!
Aki csak mondja a magáét,
annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre...
Csak közönség kell neki...
A másik fajta beszélgetés az,
amikor valaki társat keres...
Ez nagyon ritka!”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm megjegyzésed!