“Mindig messze keresik valahol az Istent,
a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval,
a csillagok, felhők és végtelenségek között.
De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban,
a véletlenekben, a jelentéktelenségben,
azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel,
valamit értünk, amit az elébb,
az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk!
Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami,
ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.
Hiszek benne?
Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne.
Több és más Ő annál, semhogy hitem
vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.”
(Márai Sándor: A négy évszak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm megjegyzésed!