Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk...
Vannak, akik olyan állhatatosan várnak,
hogy közben elmúlik az ifjúságuk,
elsuhannak mellettük a lehetőségek,
elszáll az életük,
és nem veszik észre,
hogy valami olyasmire vártak,
ami mindig is ott volt körülöttük...
A fenébe is!
Mikor kezdünk már el úgy élni,
hogy megértjük az élet sürgető dübörgését?
Ez itt most -
ez a mi időnk,
ez a mi napunk,
ez a mi nemzedékünk...
nem pedig a múlt valamely aranykora
vagy a jövő ködös utópiája...
Ez itt az időnk...
akár lelkesedünk érte, akár nem!
Ez itt a mi időnk még akkor is,
ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk...
Ez az élet,
a mi nekünk adatott...
és múlik, múlik, múlik...
Mi a csudára várunk hát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm megjegyzésed!