Elengednélek, visszahívnálak...

Elengednélek, visszahívnálak
       
          Elengednélek,
          visszahívnálak,
          nagy vízben vetnék neked ágyat
          s fáradhatatlan tengerészed,
          kezemmel körülhajóználak.          

         Amerre mennél,
          mennék utánad!
          Nyár van,
          kiköltözöm az ég alá
          szerelmed nomádjának:
          süssön a Nap, mint a végzet –
          egész testemmel
          égjek!
       
       
          Erőt az elérhetetlen jövő ad
          s holnapi romlása a vágynak.
       
       
          Darazsak golyózápora
          luggatná át a koponyámat,
          venné a világ véremet,
          de én csak mosolygok,
          mert látlak!
          Elengednélek –
          visszahívnálak –
          hangya-gyászmenet hömpölyög,
          előle eltaszítanálak!
          Porból fölszedve vizet adnék,
          sebed kimosnám szavaimmal.
          Melléd feküdnék s a világot
          elsötétíteném
          hajaddal...

Csoóri Sándor