Ne engedjétek, hogy a csészék irányí­tsanak...

 

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, 

összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat...
A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át 

a stresszes élet és munka kapcsán.
A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, 

s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: 

porcelán, műanyag, üveg; 

néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, 

s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. 

Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, 

a tanár í­gy szólt:
"Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, 

hátrahagyva az olcsó, müanyag csészéket...

 Habár mindannyiótoknak az a természetes, 

hogy mindenbõl a legjobbat kí­vánjátok önmagatoknak, 

ez a problémáitok és a stresszetek forrása is!
Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, 

s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, 

s egymás csészéit figyeltétek..."

 

"Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, 

s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozí­ció a csészék...

Ezek csak eszközök az Élethez, 

de az élet minőségét nem változtatják meg!"
"Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, 

elmulasztjuk élvezni a benne lévõ kávét!"
Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányí­tsanak...

a kávét élvezzétek helyette!