Valahányszor elindulsz otthonról...

“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, 
és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt...
Köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet!
Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel!
Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. 
Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van...
Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, 
és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… 
A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét...
A gondolkozás szinte alkotás...
Minden jó dolognak a vágy a szülője, és minden őszinte imádságot meghallgat az ég!
Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk...”

Elbert Hubbard