“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet,
vigyázz az élet évszakaira,
mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van,
s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben,
s illatos és buja lesz,
s megint a másikra,
mikor minden elhervad,
s ez így van rendjén,
s megint a másikra,
mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent
a halál...
Virágozz és pusztulj, mint a kert:
mert minden benned van.
Tudjad ezt:
te vagy a kert és a kertész egyszerre!”
(Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm megjegyzésed!